Krisztovánné Kósa Lídia
presbiter
„Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” (2Kor 12,9)
1971-ben születtem Budapesten. 31 éve vagyok „kétlaki”, a családalapítás hozott vissza Gyulára, a gyökerekhez. Férjemmel és már csak nagyobbik gyermekemmel élek itt, kisebbik fiunk és menyünk egy budapesti gyülekezetben szolgálnak segédlelkészként. Eredeti szakmám ruhaipari üzemmérnök, jelenleg azonban területi adminisztrátori feladatokat látok el Békéscsabán egy pénzintézetnél. Szüleim hitben járó emberek, testvéreimmel minket is így neveltek, bár kamaszkorom lázadása egy időre letérített a kijelölt útról. Visszatekintve már tudom, hogy Isten sohasem hagyott el, kiemelt a mélységekből, nagyon kitartóan küzdött értem és vezetett vissza a keskeny útra. Ezért nem lehetek elég hálás Neki! Mindig éreztem, hogy valami hiányzik, a gyermekkori emlékeken túl valami más is húzott vissza a gyulai református templomhoz. Magvetős gyermekeimmel együtt kezdődött aztán az igazi életem a gyülekezeti alkalmak egyre gyakoribb látogatásával. Végül még azt az örömöt is megkaptuk, hogy férjem is megtalálta az Urat. Ezzel párhuzamosan nőtt a vágy a szívemben, hogy Isten mutassa meg, miként tudja hasznomat venni az Ő szolgálatában. Így érkeztek elém szép sorban a szeretetvendégségek, babafelügyelet, a hittantábor és két éve az iratterjesztés. Isten munkatársának lenni számomra a legkomolyabb és legmegtisztelőbb feladat. Ebben a feladatban immár 6 éve, a testvérek bizalmát megkapva presbiterként, a missziói bizottság tagjaként is igyekszem helyt állni. Továbbra is arra törekszem, hogy gyülekezetünk érdekében, velük együttműködve, minden tudásommal és hitemmel elsősorban Őt szolgálva, a kapott talentumokkal jól gazdálkodjak, tudva, hogy kipótolja a hiányosságokat, megadja a szükséges erőt és bölcsességet is hozzá. Ugyanezt kívánom jelölttársaimnak is! SDG!